Meló? Hivatás?

Lassan megint ott vagyok, hogy munkát kell keresnem, lévén lejár a GYES kiszabott ideje. Most először félek. Na nem, nem attól amitől hangos ma Magyarország (a munkanélküliségre gondolok), nem kis probléma az sem,de én valami egész mástól félek. Eddig nagyjából külkeres voltam több helyen, bankban dolgoztam, jól utáltam valamennyit, de hát pénz beszél, kutya ugat, nap végére meló elvégezve, napközben meg valami álomvilágfélében való ábrándozás határozott meg, mert kb. utálok egyhelyben ülni és értelmetlen kimutatásokat készíteni, monotonon, papírhalmokat gyártani. Az elmúlt pár évben valami olyan erővel robbant ki belőlem Szabó Rita, hogy per pillanat fogalmam sincs hogyan fogom reggelente felhúzni a tűsarkút, felkapni a kiskosztümöt és decens kis parfümillatot árasztva magam körül belibbenni az elegáns üvegajtón, tarsolyomban a legfrissebb közéleti hírekkel és természetesen a "nagyonboldog" vagyok mosoly mellé járó jópofa kis megjegyzésekkel. Vagy hülyébbnél hülyébb motivációs leveleket összehazudni. Félreértés ne essen, nem a munka büdös, sőt kifejezetten pörgős típus vagyok, amolyan jövő menő intézkedő, két telefon csörög egyszerre fazon, és bár imádom a kölkeimet, abszolút nem vagyok az a mindeneim a gyerekeim, nagybetűs ANYA sem. Egyszerűen pokol őszinte lettem leginkább magammal szemben és még a pénz sem motivál annyira, hogy hazudozzak. Úgyhogy valami új következik. De én sem tudom mi. Tiszta science fiction.