Hitélet

Amióta kinyitottam a bloggervilág kapuját, olyan kis gyöngyszemekre bukkantam, mint pl. a barokeszter.hu, vagy a tempty.hu, vagy a vidékiélet.hu. Folyamatosan töltődöm, inspirálódom, ötletelek, fortyogok, dézsányi kincsekkel lettem tele. Most pl. a pápa lemondásáról olvastam egy bejegyzést, majd ennek hatására kezdtem el gondolkodni, hogy miben is hiszek én?? Egyáltalán van nekem vallásom? Katolikus vagyok, mint a családom? Vagy evangélikus amivé én keresztelkedtem hajdani esküvőm előtt valamivel? (Amiből aztán egy jó kis válás lett, templomi esküvő ide vagy oda, cöccöcöcöccö..) Vagy netán buddhista? Esetleg a Titok című, szerintem már mindenki által ismert mű alapján hiszek ám én az Univerzumban tündérlélek? Sorolhatnám a többi vallást is, az iszlámot, a zsidót, vagy akár a scientológiai egyház tanait is, de sajnos nem vagyok annyira művelt és történeti tudásanyagom sincs olyan mélységgel, hogy erről érdemben írkálhatnék. (Ide kívánkozik egy megjegyzés: sok évvel ezelőtt annyiszor futottam bele a scientológiai egyház itt is ott is jelen lévő háttérmunkásságába, hogy kíváncsiságból beütöttem a Wikipedia-ba.  Tanulságos az ott közzé tett anyag, és el kell áruljam, (itt kérek elnézést minden egyháztagtól, tiszteletben tartva saját hitét) én szétröhögtem magam Xenu, a galaktika ura névre hallgató mitológiainak nevezett történetükön)

Úgyhogy nézzük csak saját lelkemet. Szögezzük le, hogy fentiek értelmében szívből fakadó vallásom nincsen (bár nyilván európai lévén a keresztény elemek hatnak rám leginkább), de hitem annál inkább. Rengeteg hézaggal és vakfolttal tarkított hit, de azért van néhány sarokpontja. Lássuk:

Hiszek Istenben (én így nevezem, nekem ez esik jól). Két elég racionális alapokból:
1. Szerintem a nagy ősbumm, és Darwin elmélete nem ellentétes a Teremtés történetével, hiszen mennyi a valószínűsége, hogy a részecskék épp úgy rendeződjenek össze, hogy abból valami új és plusz is szülessen, amit úgy hívnak Élet??
2. Az anyag nem vész el csak átalakul, ezt Einstein óta jól tudjuk, akkor ha meghalunk, kérdem én hová tűnik pl. a fantáziánk teremtő ereje? A többiről nem is beszélve.

És hogy hogyan hiszek?
Azt hiszem a tolerancia az alap nálam, tisztelem a hitedet úgy ahogy van, és kérlek tiszteld Te is az enyémet.

Hogy van -e halál utáni lét? Számomra a halál csak egy kapu. Meg vagyok győződve róla, hogy rettenetesen csökevényes képességekkel rendelkezünk a számtalan dimenzió érzékelésére. Valami olyasmi lehet odaát, amit itt és most képtelenek vagyunk befogadni.

Lélekvándorlás? Talán igen, talán nem, könyörgöm merjük kimondani ha valamiről nincs véleményünk! Az csak felemel, hiszen belátod hogy a tudás mérhetetlen tárháza mekkora és bizony porszemek vagyunk.

A Titok. Hát nem. Kérem szépen ez szerintem csak ötven százalékban igaz. Valóban van a gondolatainknak, szavainknak teremtő ereje, vigyázzunk ezzel és bizony éljünk vele, úgyhogy csak pozitívan, csak előre, csak szeretettel és megértéssel, de van Sorsunk is. És mindent nem lehet sajnos, ennek elfogadásából épülünk.

Ja és még valami. Hiszek a tapasztalatban és kifejezetten nem bírom, ha valaki elméleti alapokkal felfegyverkezve mond véleményt, nem beszélve az ítélkezésről,mert azt semmiképp nem állhatom. Szóval, majd ha csinálod, megélted, stb, akkor oszd az észt, szerintem. (Rám is vonatkozik persze.)

És hogy  mi  a véleményem ezen iromány gondolatcsíráját kiváltó történéssel, a pápa lemondásával kapcsolatban? Szerintem nagyon ideje lenne már szembenéznie a katolikus egyháznak egynémely dologgal (abortusz témája, (Hmm. Jó kis téma.) homoszexualitás témája és valami emberibb hozzáállást tanúsítani. Ha a pápa a saját belső hite és az egyház magatartásának ellentétei miatt mondott le, abszolút becsülendő. Mert az igazi okot csak Ő tudja ott bent, mélyen. Nagyon izgalmas lenne egy fiatalabb pápát látni a Vatikánban, egész friss szemléletváltást eredményez(het)ne.

Fentiek alapján a szabadságban hiszek. De jó!