Idevetítem saját kis belső meséimet, amikkel túlélem háromgyerekes anyaként a napjaimat, felcsatolom a szárnyaimat és elrepülök, be a saját fejembe. Aztán persze véleményt is alkotok néha világunkról, bár ezt fenntartással teszem, lévén visszaolvasom pár évvel ezelőtti kinyilvánításaimat, szénné röhögöm magam néha. Hiába, változunk. Folyamatosan.
2013. március 5., kedd
Tökhülyevagyok.. vagy mégsem??!!
Trotilla 18 éves, öreg kék Ford. Éppen nincs indexe a drágámnak. Reumás biztos, vagy valami ilyesmi. Úgyhogy ésszel előzgetek, váltok sávot, sorolok át. Jó előre, hogy biztos ne bombázódjanak bele a hátsómba. (Persze persze nekem is volt szép kicsi piros nőcis újdonságos csilivili kisautóm, de a sváci frank az egekbe, autó meg a levesbe. Érti?? Maradt a Trotyi, amit különben nagyon megszerettem, és már csak nagy, fiús, kombi autót veszek, ha lesz pénzem, amibe a jövő hét is belefér.) Tehát furikázok haza, szépen sávot váltok, szól az zene, süt a nap, mi kell még? Mikor is.. Héé. Ez honnan került ide?? Cammog a marhanagy markoló előttem, rajta a 25-ös matrica, na nem is megy többel. Kisorolni, előzni?? Tuti felkennek a szalagkorlátra. Na akkor bambuljunk. Kezemben a nemlétező cigi, már szívom is a semmit, a rádióban Michael Jackson Bad-je, kislány koromban nagy kedvencem volt, úgyhogy kívülről fújom. Tehát cigizem a semmit, ordítom a Badet, bambulom a (különben nagyon érdekes, látványos és különleges hangulatú) elhagyatott Vidámparkot és perceken át cammogok 20-szal. Nagyon jó! Tetszik! már akkor sem sorolnék ki ha lehetne, hova siet ez a sok ember?? Hééé! Nézelődjetek kicsit!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése