Idevetítem saját kis belső meséimet, amikkel túlélem háromgyerekes anyaként a napjaimat, felcsatolom a szárnyaimat és elrepülök, be a saját fejembe. Aztán persze véleményt is alkotok néha világunkról, bár ezt fenntartással teszem, lévén visszaolvasom pár évvel ezelőtti kinyilvánításaimat, szénné röhögöm magam néha. Hiába, változunk. Folyamatosan.
2013. február 14., csütörtök
Farsangolunk
Anya, én zsiráf leszek. Így, kijelentő módban. Szóval Anya, oldd meg, ez pontosan ezt jelenti. Zsiráf. Hát miért nem macska?? Vagy nyúl?? Jó hogy nem rövidcsőrű hangyászsün. Na jó, irány a padlás. Egy órás turkálás a rumli közepén, majd diadalittasan kiemelek egy kopott, sárga pokrócot, ez épp jó lesz! Szarvat és fület is kreálok kartonból, meg hosszú, bojtos farkat, egész helyes. Este 8-ra kész és a gyermek is elégedett, jöhet a holnapi farsang. És a foltjai, Anya? A mijei?? Hogy még pöttyös is a nyomorult? Este 11-re, a 27. folt után elátkozom az egész zsiráfnemzetséget. Csak egynek bocsájtok meg, amelyik reggel 7-kor egy elégedett sóhajtás kíséretében rámvigyorog. Egész intelligens példány lehet, szemüveget visel az orrán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése