Bár minek, az unalmas és komolyra fordul az magától is általában, a dög. Na de tényleg.
Tehát itt és most beleordítom a világba, hogy úúútálom a "bezzeg az én időmben" sztorikat, a "jaaj nekünk még nem volt laptopunk, anyjukat csicskának hívják, azt sem tudják mi az hogy személyes beszélgetés, nincs szókincsük, stb." féle rendre megjelenő, a mai tizenéveseket lehúzó dumákat. Nekem van, kettő, jelentem a legnagyobb tizennégy, a középső tizenkettő, és tényleg hazarohannak, számítógép bekapcs és együtt lövöldöznek online, miközben skype-on konzultálják meg, hogy ki hol van a virtuális térben éppen. Az okostelefonra olyan sebességgel töltenek le mindenféle alkalmazásokat, hogy én azt már nem bírom követni, és ha itthon lerohad valami elektronikus kütyü, hát ők, csak egy "jaaj Anya még ezt sem tudod" pillantással seceperc alatt helyrehozzák. Igen, tényleg nem a parkban lógnak mint mi, nem a játszin lógázzák a lábukat a hintában, ahogy 20 éve tette a nagyonmenő banda a kispesti grundon, DE!!!!! Jelentem hiteles forrásból, a lelki értékítéletük egy szeizmográf érzékenységével vetekszik, megdöbbentően tiszta, sőőt, azt hiszem hogy allűrmentesebb mint 20 éve volt. Igen, nem elég ha egy csaj szép (merthogy az enyéim fiúk, így ebből a szemszögből írok, jelentem), legyen vagány, okos, és ami fő, (főbb, mint mindenféle hosszú hajzuhatag és tűsarok) ne játssza meg magát, ne nyafogjon és lehessen vele jókat dumálni. Ez tetszik!! Na nem fényezni akarom őket, nekünk is megvannak a magunk kőkemény csatái a "na most azonnal kapcsold ki a gépet, tűnés tanulni és már megint mekkora kupleráj van a szobádban címmel", de könyörgöm hagyjuk már azt hogy ez a generáció mennyire életidegen, elkényeztetett életet él! Ők valami totálisan új úton járnak, mint ahogy mi is azon jártunk anyáinkhoz mérve és aki nem látja ezt be az egyszerűen retteg a változástól, az újtól. Márpedig szerintem addig vagyunk fiatalok, amíg - legalább valamelyest - tudunk úszni az áramlatokkal. Egyébként olvastam Nők Lapjában egy k.. jót, egy szociológus csajtól: "Ez a generáció már nem várja el a partnerétől, hogy rózsaszín álmait teljesítse, nem önti le cukormázzal a mondandóját. Rettentő puritánul kommunikál, mégis a szakítások sokkal emberibbek lettek." Hát valahogy így, szerintem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése