Idevetítem saját kis belső meséimet, amikkel túlélem háromgyerekes anyaként a napjaimat, felcsatolom a szárnyaimat és elrepülök, be a saját fejembe. Aztán persze véleményt is alkotok néha világunkról, bár ezt fenntartással teszem, lévén visszaolvasom pár évvel ezelőtti kinyilvánításaimat, szénné röhögöm magam néha. Hiába, változunk. Folyamatosan.
2013. február 18., hétfő
Álmodom
Ivy, legyen kedves becsukni a spalettákat, holnap minimum 11-ig aludni szeretnék. Így, jó lesz. Ja és reggelire fahéjjal szólt forró csokoládét kérek, egy banánsplit-tel, igen, igen, ne nézzen úgy, pontosan így, ide az ágyamba. Hogy a damaszt ágyneműből nem lehet kimosni a csokoládét?? Hát kit érdekel, én gondom?? Még valamit: szóljon kérem Mr. Twelvetrees-nek, hogy jöjjön be. Köszönöm. James? Szóljon a masszőrnek, hogy csak délre jöjjön és legyen kedves megtankolni a a hármas számú Porschét. És kérem tömje tele a pénztárcámat készpénzzel. Hogy úrinő nem fizet koszos bankókkal? Azzal maga ne törődjön. Többet, többet, dehogynem, belefér. Úgy ni, nem baj ha púpos. És most elmehet, hallgattassa el a papagájt odafönt..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése