Hajnal öt

"INNIIII!!" Mi? Hol? Ki? Mi van? Jézusom.  Félájultan keresem a lábujjam hegyével a papucsomat a földön, kicsoszogok az ágyból, röfögök, morgok, a szememet azért nem nyitom ki, mert nem nyílik ki. Tényleg, ilyen egyszerűen. Kitapogatok a konyhába, beleturkálok a tegnap este ott hagyott mostalanba a mosogatóban, kihúzok egy enyhén csokis végű összecsócsált cumisüveget némi teamaradékkal az alján, (eh tegnap sem lett tőle baja, ma sem lesz), és már csoszogok is be a gyerekszobába, ahonnan ismét felsűvít közben az "INNII!!"". Tessék Drágám. Jóleső cuppogás, nekem meg lerogyás a földre hajított pokrócra, ahonnan persze hogy nem kelek fel öt perc múlva, amire elalszik a bitang az ágyban, mert addigra már én is mélyen alszom. De közben éles felismerés ér utol, óó pisilni kell, nem, dehogy megyek ki, akkor jönne a "kiszáász", és ha kiszáll, elég nehéz visszaimádkozni. Fekszem, fekszem immár teljesen éberen, az öklöm görcsben, kuss te nyomorult rigó, fütyülj két házzal odébb, mert ha a kölök felneszel, de igazán, akkor bizony fel is kelünk, enyhén világosodik már. .... Ó alszik, Istenem! El sem hiszem, laposkúszásban vissza a franciaágyhoz, mennyei, isteni! Kinyújtózom, finom puha párnikó! Ó boldogság... És akkor egyszer csak "INNIIII"!!!