Idevetítem saját kis belső meséimet, amikkel túlélem háromgyerekes anyaként a napjaimat, felcsatolom a szárnyaimat és elrepülök, be a saját fejembe. Aztán persze véleményt is alkotok néha világunkról, bár ezt fenntartással teszem, lévén visszaolvasom pár évvel ezelőtti kinyilvánításaimat, szénné röhögöm magam néha. Hiába, változunk. Folyamatosan.
2013. április 25., csütörtök
én vagyok
Én vagyok, finom vagyok, tavasz vagyok, napsugár vagyok, aranyeső vagyok, babarózsa vagyok, szellő vagyok, tulipán és cseresznyefa virág illattal, borzolja a pihéket a karomon a tavaszi pihe-puha langymeleg fuvallat. Napozom, elnyúlok a teraszon, homokos a bőröm, beteríti az arcomat a hajam. Leveszem a ruhám, minden porcikámmal akarom ezt. Nem fekszem be az árnyékba, élvezem, hogy kitikkaszt, elbódít a meleg. Egyre erősebben, szinte már ájult vagyok, próbálom felidézni a tenger illatát, egyszer csak sikerül és akkor persze már nem vagyok egyedül, átölel a szép barna szempár, meg az izmos karok, férfiillat van..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése