Süvítek

Mostanában bringázom. Elég sokat. Hasítok keresztül az Árpád hídon, lobog a hajam, mellettem a Duna, előttem a hegyek, mi kell még? Gyönyörű. Lábamban az izomláz, de jó! Talán fogyok is kicsit. Oldalról füttyögnek a melósok, naná, egész vékony formám van még, a hajam meg hosszú. Azt hiszik húsz vagyok. Na várj csak várj apukám, csak hátra ne pillantsak, mingyá' eldobod azt a fúrógépet... Amolyan csajos kis járgányom van, csupa rózsaszín, na semmi fakszni, egyenest az ósanból, elején kiskosár, (fonott), lehet bele almát, körtét vásárolni a piacon. Akkor aztán csak óvatosan ám babám, mert a múltkor is hóha fel, mit nekem, tizenöt centis padka, áá Rita bepróbálja, a bringa és én maradtunk ugyan, a krumplihalom viszont szerteszét gurult, lehetett összeszedni szépen a fűről, a piros lámpánál várakozó autósok nagy örömére. Tehát tekerek, fantasztikus megoldások, ötletek születnek közben bennem, Csak arra kell, figyelni, hogy mind meg is valósítsam, mert az már a munka része. Ez lehet az a bizonyos sűrűn emlegetett flow? Nem tudom. De fantasztikus. Tehát csak robogok tovább, arcomat simogatja az őszi napsugár és  a meleg szellő, tizenöt centis műszempilláim lobognak a szélben...Mi kell még?