Lassan ballagott haza, fáj már neki minden, a világ összes bánata a bőrébe szívódott, és úgy érezte nem adhat már semmi többet, nincs már miből, érzéketlenné vált teljesen, ó csak érjen haza, egy kis friss víz majd segít.
Akkor vette észre a porban fekvő kismajmot, kétségbeesetten vonyított anyja után, rühes volt, sebes is, ronda egy jószág. Továbbhaladt, a kismajom kétségbeesetten nyújtotta felé aszott kis kezét. Ó a nyomorult, hogy épp itt és épp most. Nem, nem bírja hallgatni, egész éjjel a fülében lesz a panaszos vinnyogás. Fáradtan hátranézett fáradt fényű, hatalmas fekete szemével, pislantott egy megadót ritkás pilláival, Megfordult. Port vert hatalmas szürke lába a föld közelében, fújtatott egy bosszúsat; ráncos, öreg, szürke bőre nyirkos lett. Aztán óvatosan felemelte hosszú ormányával azt a másikat. Látott tegnap az erdő mélyén egy hasonló családot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése